Önkéntesek
A Bonus Pastor Alapítvány munkatársait és önkénteseit egyazon cél vezérli: újra meg újra megtapasztalni azt a változást, ami megtörténik egy szenvedélybeteg életében, amikor segítségért fordul hozzánk. Ezt a változást, ennek a lehetőségét tartjuk szem előtt mindennapi munkavégzésünkben, ki-ki a maga szakterületén.
Részleges felépüléseim voltak már az alkoholfüggőségemből, de a magyarózdi Terápiás Otthon lakójaként 2023-ban fejeztem be azt a hosszú terápiát, amelynek során Isten kegyelméből sikerült összeraknom magam, és helyreállítanom a személyiségem és életem egyensúlyát. Szeretnék hiteles példát mutatni a mindenkori lakóknak, továbbadni a szabadulás tapasztalati tudását és örömét, valamint segíteni, hogyha tudok. Jelenleg a BBTE Szociális munkás-képző Karon vagyok első éves egyetemi hallgató, hogy a segítő munka tárgyi alapjait is elsajátítsam, ezzel is bővítve és mélyítve mindazt, amit a bőrömön tanultam, hogy munkatársként a további fejlődésemet az Otthon javára fordíthassam.
2004-ben volt alkalmam megismerni a Bonus Pastor Alapítványt, amikor rész vettem egy 12 napos terápiás programon, majd 2007-ben újra jelentkeztem, immár hosszú terápiás programra. A jó Isten kegyelméből sikerült elvégeznem a terápiát és szabadnak maradnom. Az otthonban töltött idő meghatározta az életemet, ezért mindig vágytam rá, hogy vissza tudjak menni és tovább tudjam adni, amit kaptam. Most önkéntesként tértem vissza segíteni a terápiázó sorstársaimnak megküzdeni a problémáikkal és támogatni őket a nehézségeikben.
Szenvedélybetegként 2011-ben vettem részt hosszúterápián a Magyarózdi Terápiás Otthonban. Hat hónapi terápia után sikeresen felülkerekedtem a függőségemen. Mivel a saját bőrömön éreztem a szenvedélybetegség minden súlyát, szeretném ezt a tapasztalatot a mások segítségére fordítani. Az egyetem elvégzése után immár klinikai pszichológusként önkénteskedem a Terápiás Otthonban és a marosvásárhelyi szenvedélybetegek támogató csoportjának egyik vezetője vagyok.
Mint a Terápiás Otthon volt lakója, fontosnak tartottam, hogy adjak vissza valamit annak a közösségnek, amelyben sikerült megváltoztatni az életemet. Másodsorban az önkéntes munkatársi feladat egyfajta utógondozás számomra, hisz újra részese lehetek az otthon és a terápiás programok mindennapi működésében, motivál és feltöltődés van bennem a szemináriumi alkalmakon, ugyanakkor egy élmény átadni a józanság örömét.
Projektmenedzserként a Bonus Pastor Alapítvány új missziós és kastélyfelújítási terveinek a megvalósításán dolgozom. A szívem ég a projektért és a misszióért amit a munkatársaim végeznek. Az ō munkájukat próbálom a tōlem telhetō legjobb tudással és szeretettel segíteni. Krisztus az én uram.
Nem vagyok új a szenvedélybetegek között végzett szolgálatban: közel tizenöt évet töltöttem benne nagy örömmel. Nekem hasznomra volt, remélem azoknak is, akik felé szolgálatomat végeztem. 2013-tól gyülekezeti lelkészként is szolgálok, így három évnyi szünet után, részidőben folytatom az Alapítvány egyes programjainak szervezését, továbbra is nagy szeretettel.
Klinikai pszichológus vagyok, lassan tíz éve önkénteskedem a Bonus Pastor Alapítványnál. Jelenleg Nagyváradon működtetek támogató csoportot. Ezenkívül a segítséget kérő környékbeli szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára nyújtok személyre szabott útmutatást és tanácsadást Margittán és Nagyváradon. Sorsfordító élmények kötnek a Bonus Pastorhoz és a folyamatosan bővülő közösséghez.
Szenvedélybeteg hozzátartozójaként indult a lelkigondozói pályafutásom. Mivel saját bőrömön tapasztaltam e betegség súlyos hatását a családok életére, szívügyemnek tartom elmondani és életemmel alátámasztani, azt a tényt, hogy “Jó az Úr a szorongatás idején, és ismeri a benne bízókat.” (Náh 1,7). Sok jó lehetőség adódik erre az Alapítvány programjain, ahova önkéntesként besegítek.
Nyugdíjas lelkipásztorként önkénteskedem a Magyarózdi Terápiás Otthonban. Mindhárom gyülekezetben, ahol szolgáltam, külön figyelemmel fordultam a szenvedélybetegekhez. Éveken át külön missziós csoportban próbáltam segíteni a gyógyulásukat. Az a nyolc-tíz férfi, akikkel jó baráti kapcsolatot építek ki Ózdon, az én kis „gyülekezetem”, akikért rendszeresen imádkozom, Ismerem a fájdalmaikat, az álmaikat, és igyekszem Krisztus segítségével kiemelni őket a szenvedélyek rabságából.
Már gyerekkoromban vonzódtam a társadalom perifériájára szorult emberekhez, szívesen barátkoztam velük vagy
segítettem nekik. Talán ez a tulajdonságom terelt az orvosi pálya felé, de arra egyszer sem gondoltam, hogy szenvedélybetegekkel valaha is foglalkozni fogok. Az élet úgy hozta viszont, hogy jelenleg a szatmári támogató csoport vezetője vagyok. Nagy öröm látni a megváltozott életeket, és kiváltságnak érzem, hogy része lehetek a Bonus Pastor Alapítvány munkájának.
Személyes érintettségen keresztül kerültem kapcsolatba a Bonus Pastor Alapítvány egyik munkatársával. Lenyűgözött a jelenléte, az odafigyelése, az, ahogyan tudta, hogy miről beszélek – a későbbiekben ugyanezt érzékeltem a többiek részéről is. Ebből próbálok visszaadni valamit én is, illetve szakmai tudásommal próbálok hozzájárulni ahhoz, hogy az Alapítvány híre minél több olyan emberhez eljusson, akinek segítségre van szüksége.
Amikor az alkoholista nagybátyámnak meséltem az Alapítványról, azt hitte, szanatóriumba akarom küldeni őt. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az érdeklődők lássák azt a barátságos, otthonos környezetet, ami Magyarózdon fogadja őket – ha a fotóimmal hozzájárulhatok ehhez, akkor örömmel segítek.
