Visszatekintő – Terápiás Otthon, Magyarózd

Újabb év, újabb lépések a szabadulás útján a Magyarózdi Terápiás Otthonban

Ismét hálával tekinthetünk vissza az elmúlóban levő évre. 48 lakó költözött be a magyarózdi terápiás otthonba, ebből tízen huszonévesek. Az alkohollal ellentétben, amelynek lassúbb a szervezetet romboló hatása, a droghasználat gyorsabban okoz függőséget és egyre fiatalabb korban, ezért örülünk annak, hogy a fiatalok is tudnak rólunk és mernek segítséget kérni. Eleinte kihívásnak tűnt a fiatalok és az idősek együtt terápiázása, de most év végén már elmondhatjuk, hogy jó közege ez a kölcsönös elfogadásnak, a toleranciának, az empátiának, azoknak a készségeknek, amelyek fontos szerepet játszanak a felépülésben.

Ám a készségfejlesztés és a szakszerű terápia csak egyik pillére a gyógyulásnak. Hisszük és valljuk, hogy Krisztus elfogadó és megváltó szeretete nélkül nincs igazi, gyökeres gyógyulás. Az interaktív bibliaórák keretében, amelyek a terápiás program részei, a bentlakók őszintén fel szokták tenni a hittel, Istennel kapcsolatos kérdéseiket, és sok mindenen elgondolkoznak, amit aztán az egyéni mentori beszélgetésekben tisztáznak tovább a maguk számára. Hogy mennyire nyitottak az Istennel való lelki kapcsolatra, az a tény is jelzi, hogy az Öregfiú találkozón összeírták a józanul maradás legfontosabb feltételeit és elsők között szerepelt az Úrral való kapcsolat napi szinten történő ápolása. Sokan bár gyakorló keresztényként, vallásos közegből jönnek, itt válik személyessé számukra a hit. Az Otthonba való beköltözéskor mindenki kap egy áhítatos könyvet ajándékba, egyre többen ennek az olvasásával kezdik a napot.

Mint minden évben, idén is vannak olyan lakók, akik több kudarcos terápia után újra próbálkoznak. Örülünk ugyanakkor mindenkinek, aki sok nehézség, akár anyagi nélkülözés mellett is úgy dönt, hogy nem adja fel, és kitartóan küzd a józanságban való megmaradásért az otthon falain kívül is.

A terápiás otthon fénypontja idén is a két öregfiú találkozó volt. A „hazatérő” fiúk átélték a befogadást, a vendégszeretetet, a bentlakók pedig reményt, nagyon sok biztatást, barátságot kaptak, és sokat merítettek az öregfiúk tapasztalataiból. Az otthon falai sok mély beszélgetésnek voltak fültanúi. Emlékezetes egy volt egy volt lakónk részvétele, aki már négy éve józanul él, de eddig nem vette a bátorságot, hogy eljöjjön, mert szégyellte magát, hogy sokszori próbálkozás után tudott csak szabadulni a függőségből.

Az otthonban zajló egyéb rendezvények, így a 4 és 12 napos terápiás programok is színesítették a bentlakók életét. Ilyenkor házigazdaként vállaltak felelősséget és tanulták a vendégfogadást, miközben ismerkedtek, tapasztalatokat cseréltek és beleláttak a „másik fél”, a hozzátartozók helyzetébe is.

Említésre méltó esemény még az idei sátortábor, amely sok lakó számára meghatározó élmény volt. volt, aki a torockói Székelykő megmászását jelképes értékűnek könyvelte el: „ha sikerül megmászni, akkor terápiát is végig fogom tudni csinálni.” Mások számára az önismeretüket gazdagító élmény volt: a határaikat feszegették mind a hegymászásban, mind a sátorban való alvásban (időnként zuhogó esőben), hiszen mindez új volt számukra.

A Székelyudvarhelyen megszervezett Országos Találkozón is részt vettek. Szívet melengető volt, és büszkeséggel töltött el, hogy ezt a nagyszabású rendezvényt (több mint 100 résztvevővel) szabadult szenvedélybetegek főleg alkoholisták szervezték meg, a székelyudvarhelyi támogató csoport tagjaiként.  A bentlakók itt is megtapasztalhatták a befogadást és ugyanakkor azt is, hogy milyen fontos szerepe van a megmaradásban az utógondozásnak egy támogató közösség keretében.

Isten gazdag áldása kísérje minden egyes lakónk, volt lakónk és hozzátartozóik életét, hogy a karácsony mindnyájuk számára az újjászületés ünnepe legyen, és együtt élhessék át a szabadítás örömét!

Adorján Éva,
 Magyarózdi Terápiás Otthon vezetője