Támogatócsoportok a koronavírus-járvány idején: Szatmárnémeti
Szerte az országban működnek támogatócsoportjai a Bonus Pastor Alapítványnak. Ezeket legtöbbször önkéntesek vezetik, alulról szerveződnek, és meleg fészekként fogják körül azokat, akik szenvedélybetegséggel küzdenek és szabadulni akarnak, vagy már szabadultak és szermentesen próbálják újjáépíteni az életüket.
A koronavírus-járvány és a karantén időszakában, amikor az Alapítvány több programját is kénytelen elhalasztani vagy a korábbitól eltérő formában folytatni, elkezdtük számba venni ezeket a csoportokat, felmérni a helyzetüket. Elsőként a szatmárnémeti támogató közösséget mutatjuk be.
A válság idején
A Bonus Pastor Alapítvány Szatmárnémetiben működő támogatócsoportja (Törekvőknek hívják magukat) utoljára 2020. március 16-án tartotta meg a hetenkénti alkalmát. Utána már nem találkozhattak személyesen, a gyülekezési tilalom miatt, de a karantén idején telefonon és interneten tartják a kapcsolatot.
Az átállás nem jelentett nagy megrázkódtatást, mert korábban is gyakran keresték meg egymást a tagok, hét közben is. Beosztották, hogy mikor ki kiket hív fel telefonon, és érdeklődik a másik hogyléte felől. Már régóta létrehoztak és használnak egy zárt facebook-csoportot a szerveződésre – azok lehettek a tagjai, akik eljártak az alkalmakra, és bebizonyították, hogy komolyan veszik a csoportot és magukat. Van egy nyilvántartásuk az összes olyan személyről, aki valaha megfordult a csoportban, és rendszeresen aktualizálják a listán szereplő telefonszámokat, elérhetőségeket. A kapcsolattartás csatornáit nem most
kellett beüzemelniük, mert már régóta jól működnek.
A szatmári támogatócsoport története
A csoport 2012-ben indult, Gombola András első magyarózdi hosszúterápiás tartózkodását követően. Mikor Gombola András először hazakerült a terápiáról Szatmárra, Horváth Levente, az Alapítvány elnöke, megkérte Puskás Csaba szatmári orvost, hogy egy kicsit vegye a szárnyai alá. Puskás Csaba elvitte Gombola Andrást a bibliaórás alkalmukra, csakhogy Andrásnak akkor, az akkori állapotában egészen másra lett volna szüksége, más gondok foglalkoztatták, nem értette az ottani beszélgetések nyelvét. Vissza is esett egy idő után, visszakerült Magyarózdra egy újabb hosszú terápiára. Onnan már nagyon megtörve jött vissza, úgy
érezte, szüksége van a változásra, a megtérésre.
Ekkor Gombola András és Puskás Csaba elhatározta, hogy megalakít egy utógondozói csoportot, hogy az olyan embereknek, mint András, legyen támogató közösségük. Fontos megjegyezni, hogy nem Gombola András volt a legelső szatmári szenvedélybeteg, aki ahhoz a bibliórás csoporthoz csatlakozott, hanem Traista János. Akkor fordult a szatmáriak figyelme először igazán a Bonus Pastor Alapítvány munkája felé, amikor János hazatért Magyarózdról. András a második szatmári kliense volt a Terápiás Otthonnak. Sürgetően hangoztatta, hogy neki Szatmáron szüksége van egy utógondozói csoportra, mert ha nem lesz, vissza fog esni.
A támogatócsoportnak az Új Remény Egyesület adott keretet, melyet Puskás Csaba néhány barátjával közösen hozott létre még korábban, a társadalom peremére szorultak lelki és anyagi megsegítésére. Egyből a mély vízbe ugrottak. 2012 októberében kibéreltek egy termet a szatmári Kossuth-kertben, az egykori Közfürdő frissen felújított épületében, meghívták a helyi újságírókat, és a nyilvánosság tudomására hozták, hogy várnak mindenkit, aki valamilyen módon érintett a szenvedélybetegség témájában, és szabadulni vágyik. Egy hétfői napon tartották a sajtótájékoztatót, azóta is hétfőnként találkoznak, este 6-tól.
Ezen az első alkalmon Gombola András volt az egyetlen szenvedélybeteg. Nemrég szabadult, és sok-sok tapasztalatot és ötletet hozott Magyarózdról. Ezeket az ötleteket átültették a szatmári támogatócsoport alkalmainak gyakorlatába. András élete és szabadulása olyan fordulatos és annyira gazdag eseményekben, hogy – amint mondani szokták – könyvet lehetne írni róla. Meg is írta ezeket a könyveket, ő maga. Két évig András volt a „Törekvők” csoport vezetője, de aztán áttelepült Magyarországra, így Puskás Csaba lett a vezető.
Nehézkes volt a kezdet, eleinte kevesen tudtak a támogatócsoport létezéséről. Ha öten megjelentek, már nagy volt az öröm. De aztán szájról szájra terjedt a csoport híre a városban, az újságban is hirdettek, és idővel többen lettek. Ma 10–15-en járnak el rendszeresen. Az évek során cserélődtek a tagok. Vannak, akik lemorzsolódtak, főleg a drogosok esetében nehéz változást elérni.
Néhány szó Dr. Puskás Csabáról
Puskás Csaba családorvos soha nem gondolta volna, hogy bármilyen köze lesz a szenvedélybetegekhez, de örömmel vállalta a feladatot, ha már így hozta az élet. Sem a szűkebb, sem a tágabb családjában nincsenek szenvedélybetegek, de könnyen megtalálja a közös hangot a csoporttagokkal. Ebben barátkozós természete és az orvosi gyakorlata is segítik. Az évek során sok szakirodalmat elolvasott a szenvedélybetegségről, és közvetlen tapasztalatokat is szerzett.
Voltak nehéz pillanatok a csoport életében, amikor Csaba úgy érezte, nagyon ránehezedett a felelősség súlya. Az egyik szenvedélybetegséggel küzdő tagjuk öngyilkos lett. Ez az eset a csoporttársakat is nagyon megrázta: rádöbbentek, hogy mennyire nem játék a szenvedélybetegség, élet-halál kérdése. Történtek más halálesetek is, és voltak visszaesések. Ami viszont örvendetes, hogy olyan csoporttagjaik is vannak, akik soha nem voltak semmilyen terápián, csak a csoportba jártak el, és két-három hónap után abbahagyták az ivást, mert felismerték, hogy változásra van szükségük.
„8–10 olyan személy van, de talán több is, akik CSAK a csoportba járásnak köszönhetően évek óta tiszták, józanok maradtak, hosszú távú terápia és rövid távú terápia nélkül is. Számomra nagy csoda minden egyes ilyen élet!”
A szatmári alkalmak rendje
Hétről-hétre más vezeti a csoport alkalmait. Az lehet csoportvezető, aki legalább 6 hónapja szertiszta, és rendszeresen részt vesz a hetenkénti találkozókon.
Minden alkalomnak ugyanaz a menetrendje:
1. Felolvassák a csoport működési elveit:
„Tegeződünk, de tisztelettel vagyunk egymás iránt.
Saját élményemről beszélek.
Nem adok tanácsokat.
Nem vágunk egymás szavába.
Nem beszélek többet 3–5 percnél, amikor megosztom a történetemet.
Nem vagyok se több, se kevesebb, mint a többiek.
Nem adom tovább azt, ami a csoportban bizalmasan elhangzik.
Saját akaratomból vagyok a csoport tagja.
Egymást támogatjuk és nem leértékeljük, a közös cél érdekében.
Ha valamivel nem értek egyet, az még nem jelenti azt, hogy igazam van.”
2. Mindenki bemutatkozik: elmondja a nevét, az életkorát, honnan jött és milyen minőségben: mint szenvedélybeteg vagy mint hozzátartozó.
3. Számba veszik, hogy kiről mit tudnak a hiányzók közül.
4. Sorra mindenki elmondja, hogy mi történt vele a hét során, és lehetőség szerint minél több érzését megfogalmazza. Ebből rendszerint kialakul egy beszélgetés, kiválasztanak egy témát, amiről bővebben beszélgetnek.
5. Felolvasnak egy igeszakaszt és a hozzá tartozó magyarázatot. A jelenlevők is hozzászólhatnak.
6. A végén megfogják egymás kezét, és elmondják azt az imádságot:
„Istenem, adj lelki békét annak elviselésére, amin változtatni nem tudok. Bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok. Bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget, és hálás szívet, hogy téged dicsőítselek mindezért. Ámen!”
7. Perselyezés. Aki tud és akar, adakozik, de nem kötelező. A pénzt szükség szerint használják fel utazási
költségek fedezésére, kirándulásokra, kisebb ajándékokra, oklevelekre vagy évzáró alkalom megrendezésére.
Eredmények
Ma már eljutottak oda, hogy úgy is meg tudják tartani a hétfői alkalmakat, ha Puskás Csaba valamilyen okból nem tud jelen lenni. Sőt, ha ott van Csaba, akkor is egy-egy olyan tag vezeti le az alkalmat, aki régóta jár és tiszta.
Puskás Csaba igyekszik bevonni a csoporttagokat az Új Remény Egyesület önkéntes munkájába is. Vannak nagyon komoly és hűséges tagok. Például Veres András, aki öt éve jár a csoportba, azóta nem iszik, ő fordította le románra Gombola András könyveit.
2013-ban szervezte meg először a szatmári csoport a Bonus Pastor Alapítvány tavaszi Országos Találkozóját. Azóta kétévenként ők rendezik meg a tavaszi Országos Találkozókat, az anyagiakat is ők gyűjtik össze hozzá. Ilyenkor a helyi újságok, rádió, tévé révén népszerűsítik a Bonus Pastor Alapítvány programjait.
A nagyváradi Bonus Pastoros támogatócsoporttal is rendszeresen tartják a kapcsolatot. 2019-ben szerveztek egy bihari regionális találkozót a nagybányai, nagyváradi és szatmári csoportokkal, hogy legyen alkalmuk új emberekkel megismerkedni, tapasztalatot cserélni. A nagybányai utógondozói csoport elindulásában gyakorlati segítséget nyújtottak, időnként ellátogattak egymás alkalmaira. A nyíregyházi Alkoholizmus Ellenes Szövetséggel is fontos kapcsolatot ápolnak. Látogatják egymás rendezvényeit, rendszeresen kapjak a Klubhíradó számait, ingyenesen, a csoporttagjaik számára.
További információk
Ha valaki szeretne többet tudni a szenvedélybetegségekről, vagy arról, hogy hogyan csatlakozhat a Bonus Pastor Alapítvány Szatmárnémetiben működő támogatócsoportjához, Dr. Puskás Csabához fordulhat további információkért (csaba56@gmail.com, 0744 539 213).
