Támogatócsoportok a koronavírus-járvány idején: Nagyvárad

Szerte az országban működnek támogatócsoportjai a Bonus Pastor Alapítványnak. Ezeket legtöbbször önkéntesek vezetik, alulról szerveződnek, és meleg fészekként fogják körül azokat, akik szenvedélybetegséggel küzdenek és szabadulni akarnak, vagy már szabadultak és szermentesen próbálják újjáépíteni az életüket.

A koronavírus-járvány és a karantén időszakában, amikor az Alapítvány több programját is kénytelen elhalasztani vagy a korábbitól eltérő formában folytatni, elkezdtük számba venni ezeket a csoportokat, felmérni a helyzetüket. Ez alkalommal a nagyváradi támogató közösséget mutatjuk be.

A margittai csoport: a nagyváradi csoport elődje

Kocsis Tünde pszichológus, a nagyváradi támogatócsoport vezetője tizenkét évvel ezelőtt, 2008-ban került kapcsolatba a Bonus Pastor Alapítvánnyal.

„Akkoriban még más területen dolgoztam, egy magánéleti válság vitt a Bonus Pastorhoz. Bár úgy éreztem, minden elveszett, azt a küzdelmet életem legfontosabb eseményei között tartom számon. Abban az időben sokat bajlódtam önmagammal és a párommal. A kapcsolatunkban volt néhány addiktív elem. Én tőle függtem, ő a szenvedélyétől. Magyarózd számomra egy új élet kezdetét jelentette, amelyben van Isten, önbecsülés, szabadság, függetlenség, kölcsönösség, szeretet és hála. Ez mind egyben. Ezeknek a sorsfordító élményeknek a hatására kezdtem el pszichológiát tanulni, azzal a vággyal a szívemben, hogy továbbadjam a gyógyulás örömét és a reménységet, hogy bárkinek sikerülhet. Jó indulás volt ez, hiszen szinte mindenről, amiről olvastam, már voltak személyes tapasztalataim – így állt bennem össze az elmélet és a gyakorlat. Persze a tanulás hosszas folyamat, egy életen át tart, és mint tudjuk, a legjobb leckéket önmagunkról és a világról az élet és a körülöttünk lévő emberek adják. Legyünk hálásak értük!”

Férjével, Sándorral Margittán laknak, azért ott hozták létre az első támogató csoportot. Tünde úgy idézi fel a margittai kezdeteket, hogy ez jelentette számukra a tanulóidőt. Volt például egy „Szabad-nap” nevű rendezvényük, amelyre meghívták előadónak Horváth Leventét, a Bonus Pastor Alapítvány elnökét. Az előadás után közösen ebédeltek, aztán csoportbeszélgetések következtek. Hasonlított ez az esemény a Bonus Pastor Alapítvány évenkénti országos találkozójához, csak a mérete volt kisebb.
Többnyire olyan keresztény emberek kapcsolódtak be a margittai támogató csoport tevékenységeibe, akiknek valamilyen módon közük volt az alkoholhoz, vagy ahogy a szakemberek mondják: a szerhasználati zavarhoz. Egy idő után a csoport meglehetősen zárttá vált, nem hirdették az alkalmakat a helyi nyilvánosság fórumain, egyesek tartottak attól, hogy felismerik őket idegenek. De azért időről-időre érkeztek új emberek, és többen is abbahagyták az ivást.

A nagyváradi kezdetek

A margittai csoport alkalmaira egyre többen jártak Nagyváradról is, így jól jött Tündééknek, hogy 2017-ben a nagyváradi CE Szövetség felkérte őket, hogy indítsanak egy szenvedélybetegeket és családtagjaikat támogató csoportot. Végül egy rövid átmeneti időszak után a csoport átköltözött Nagyváradra. Azóta is kéthetente találkoznak, péntek délután 6-tól. Szabó Sándor Zsolt biztosítja a feltételeket a működésükhöz, Visky István lelkipásztor pedig rendszeresen eljár a találkozókra.

A szakember és az érintett

A nagyváradi támogató csoport jellegzetessége, hogy többen vannak hozzátartozók, mint egyéb addikcióval küszködők. Vannak kapcsolatfüggők, alkoholbeteg szülők gyerekei, szerfüggő gyerekek szülei, házastársak, és konfliktusokkal küzdő házastársak… Különbözőek az élethelyzetek, eltérő a tagok életkora, mégis nagy az egyetértés és az összetartozás érzése. Egymás tisztelete és meghallgatása fontos csoportszabály. Bátorítóan hat, hogy mindenki vállalhatja önmagát. Kocsis Tünde pszichológusként úgy fogalmaz, hogy a csoportalkalmak során a tagok felfedezik, hogy mindenikükben van valami közös, és a találkozás, a beszélgetések révén mindenki megpróbálja elfogadni azt a „lélekrészét”, amellyel korábban nem volt jó viszonyban. Tünde kettős minőségben van jelen a foglalkozásokon, pszichológusként és érintettként. Magánrendelőjéből is sokakat irányított már a nagyváradi támogató csoportba, akikről úgy gondolta, hogy jót tenne nekik a közösségi élményfeldolgozás.

„Elfogadják a véleményemet mint szakemberét, de személyes élményeket is meg szoktam osztani, akár aktuális problémákat is az életünkből.”

Az élet a csoportban

A járvány és a karantén előtt, amikor még személyesen is találkozhattak – jelenleg Skype-on tartják egymással a kapcsolatot –, általában 15–18-an jártak el a csoportfoglalkozásokra. Kocsis Tünde a kéthetenkénti alkalmak moderátora, ő teszi fel az indító kérdést a bemutatkozás és az érzéskör („ki hogy érzi magát?”) során: „Mikor lazultál el utoljára?”, „Mivel szoktad áltatni magad?” – érdeklődik Tünde jelenlevőktől, és mint mondja, „így már rögtön az elején kiiktatjuk a sablon-dumát”. Az alkalom második részében aktuális témákkal, saját élményekkel, kérdésekkel állnak elő a csoporttagok. Nagyon összetett kép rajzolódik ki az elmesélt problémákról, konfliktusokról – több szempontból is láthatják a helyzetüket, úgy, ahogy addig még soha nem látták. Olyan témák is előjönnek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a szenvedélybetegséghez, mint például a gyászfeldolgozás.
A csoporttagok az évek során egyre inkább törődnek egymással: sokan a támogató alkalmakon kívül is találkoznak, igazi barátok lettek, persze olyanok is vannak, akik nem igénylik az ennyire szoros kapcsolatot. Anyagilag is támogatják azokat a csoporttagokat, akik megszorulnak. Minden nyár elején évzáró bulit rendeznek, ilyenkor együtt sütnek-főznek, egy egész napot együtt tölt a csapat.

„Ezt csakis teljes őszinteséggel lehet csinálni. A legfontosabb, hogy méltósággal és szeretettel tudjunk viszonyulni egymáshoz: ennek gyógyító ereje van.”

Hogy látják magukat a csoporttagok?

„Nagyon színes társaság vagyunk. (…) Fontosak nekem a csoporttársaim, és úgy érzem, én is fontos vagyok nekik, még akkor is, ha sokszor nem egyezik az álláspontunk. Mindig nagyon várom, hogy találkozzunk, és olyan jó, hogy most, a járvány ideje alatt is tudunk beszélni Skype-on. Hiányzik a kézen fogva elmondott békeima és a kézszorítás a végén, de bízom benne, hogy hamarosan személyesen is örülhetünk egymásnak.” (46 éves nő)

„Pár évvel ezelőtt csatlakoztam a csoporthoz. Mindig éreztem, hogy valami hiányzik az életemből, sosem tudtam, hol a helyem. De mióta a csoport tagja lettem, elkezdtem megismerni magam. Vannak alkalmak, amikor csak hallgatok, de mindig gazdagodok, sokat tanultam a csoport tagjaitól. Nagyon tetszik, hogy a csoportban több korosztály van, minden korosztálynak más a meglátása, és mindenkitől tanulhat az ember.” (22 éves nő)

„Mindketten alkoholisták vagyunk. Debrecenben az Anonim Alkoholisták közösségében kezdtünk józanodni. Amikor önsegítő csoportot kerestünk Nagyváradon, valaki a Bonus Pastor Alapítványt ajánlotta. Eleinte szokatlan volt a közeg, hogy a gyűléseket szakember vezeti, és a csoportban együtt vannak a különböző függőségekben szenvedők és a hozzátartozók, de hamar megszoktuk, és megtaláltuk a helyünket itt. A közös probléma, az átélt nehézségekkel kapcsolatos hasonló érzések, tapasztalatok segítettek abban, hogy megértéssel és empátiával forduljunk a többiekhez, és bizalommal megosszuk velük életünk dolgait. Tanulságos megtudni, hogy az általunk megélt helyzeteket hogyan látja a szakember, illetve más szerfüggők hozzátartozói. Ezek a beszélgetések segítenek megérteni a saját hozzátartozóinkat is. Pszichológusunk nagy hozzáértéssel és empátiával kezel bennünket, a csoporttagokat és a problémáinkat. Mindez komoly segítség nekünk az önismeretben, ami fontos része a felépülésünknek.” (élettársak)

„Bár csak nemrég csatlakoztam a csoporthoz, az életem megváltozott. Ez a csoport nem csupán lelki nyugalmat adott nekem, de családot is. Kedves, segítőkész emberek, szeretetre méltó minden tag. Remélem, még sok éven át folytathatom velük ezeket a tevékenységeket.” (22 éves férfi)

„Igazából az önismereti folyamatomban segít valamilyen szinten. Azonos problémákat ismerünk fel, nem feltétlenül függőségi téren, ezentúl az embernek sokkal több gondja van saját magával. Bár itt a függőségeken van a hangsúly, én úgy látom, hogy a függőségek csak a valódi problémáktól való menekülés. Én, személy szerint azt kutatom, hogy mit miért teszek, és miért reagálok úgy, ahogyan teszem, ez egy komplex, múltban gyökerező folyamat. Ebben sok esetben nem segít, viszont segít a szembesülésben a jelen önmagammal, ez az első lépés a változásunkban. Azonkívül kedves, együttérző emberekkel ismerkedtem meg itt, egymást vigasztaljuk, igyekszünk nem ítélkezni. A csoport segít abban, hogy könnyebbnek érezzük saját terhünket.” (45 éves nő)

További információk

Ha valaki szeretne többet tudni a szenvedélybetegségekről, vagy arról, hogy hogyan csatlakozhat a Bonus Pastor Alapítvány Nagyváradon működő támogatócsoportjához, Kocsis Tündéhez fordulhat további információkért (0747 064 624). Várjuk szeretettel!