Radák-Pekri kastély

A magyarózdi Radák-Pekri kastély az Erdély szerte a 16. században meghonosodott négyzetes alaprajzú, négy sarokbástyás reneszánsz kastélyok egyik klasszikus példája. A kastélyt ugyan a barokk korban (1725 után) kibővítették, de jellegében megmaradt reneszánsz kastélynak. Méreteit tekintve kiskastély, 2 szinten kisebb-nagyobb szobákkal (szintenként 13).

Múlt

Feltehetően Radák István építtette fel a szabályos négyszög alaprajzú, minden sarkán egy-egy kör alakú bástyával megerősített várkastélyt a XVII. század elején. Más vélemények szerint I. Apafi Mihály fejedelemsége alatt a híres kuruc vezér, Pekri Lőrinc építtette. A valószínűbb variáns az, hogy a kastélyt Radák építtette és később Pekri is lakott benne. Közel 400 éve itt élt Petrőczy Kata Szidónia (1662‐1708), Pekri felesége, az első számontartott magyar költőnő.

A kastélyban lakó utolsó tulajdonos Teleki Ilona grófnő volt, aki édesapjától jegyajándékként kapta a birtokot 1918-ban. 1944-ben a román és az orosz hadsereg bevonulásakor azonban ő és családja menekülni kényszerült.

Az 1945-ös államosítástól kezdve – mivel nagyobb intézmények befogadására kicsinek és elszigeteltnek találtatott – a falu használta, óvoda, kultúrház, TSZ-iroda céljára, mindaddig, amíg karbantartás nélkül használható volt. A kastély a hatvanas évek közepétől állt elhagyatottan, s az épület károsodásai évről évre súlyosbodtak, az utóbbi években szinte megsokszorozódtak.

1990 után – amikor elméletileg gazda nélkül maradt – a beázások nagy mértékben károsították a tetőszerkezetet és a falak egy részét is. A tetőzet károsodásai és a csatornázat hiánya miatt az épületszerkezeti károk fokozatosan növekedtek. A legnagyobb kárt az egykor stukkódíszítéssel borított emeleti fafödém elkorhadása és a vakolat alatti falfestmények eltűnése jelenti. 80%-ban elpusztultak az emeleti termek barokk és klasszicista festett mennyezetei is, megroggyantak a földszinti boltozatok, tovább nyíltak a falak repedései.

Jelen

A jelenlegi örökös, Teleki Ilona grófnő lánya, Maria Konradsheim bárónő Franciaországban él. Az új ingatlantörvény értelmében lehetségessé vált és megtörtént a kastély, illetve a birtok visszaigénylése. A Bonus Pastor Alapítvány és a Franciaországban élő örökös között írásos megegyezés jött létre, melynek értelmében a visszaszolgáltatás után a tulajdonos a teljes ingatlant átadta/átadja az Alapítványnak.

A nyolchektáros birtokon a kastélyon kívül még állt a magtár, a csűr és az istálló. A felújított magtárban 2005-től Terápiás Otthon működik, a kastélyon jelentős állagmentési munkálatok történtek, hosszú távon pedig egy konferenciaközpont kialakítását célozza itt az Alapítvány. Ennek értelmében 1998 és 2001 között újrafedte az épületet, amivel sikerült megállítottani a további romlást. Ezenkívül a kastélyban falkutatást, pincéjében ásatást folytatott. A kastély emeleti termeiben a málladozó vakolat alól értékes XVIII-XIX századi díszítő festés bukkant elő. Jelen pillanatig sikerült a nyugati nagyterem falképeit konzerválni. A kastély egyik feltöltött pincéjéből igen gazdag XVII. századi kályhacsempe-lelet került elő.

A kastély látogatható, a Terápiás Otthon szolgálatos munkatársának vezetésével, előzetes bejelentkezés alapján, a 0265-483214-es telefonszámon.

Régészeti feltárás eredményei

A kastély állagmegóvási munkálatainak megkezdése előtt, az épület romos állapotban volt. A tetőzet 50-60%-ban hiányzott az épületről. Az épületet szerkezeti repedések szabdalták. A tetőzet hiányának következtében több helyiség mennyezete elkorhadt és beszakadt, a vakolatrétegek több helyen károsodtak vagy teljesen leáztak.

Az évtizedekig beszakadt héjazatú kastély vakolatfelületei változó állapotban maradtak fenn. Az épület legkárosodottabb része a földszint északi szárnya. Ezen a részen nemcsak a tető hiánya, hanem a külső falak mellett felgyűlt több méter magas törmelékhegy is növelte a fal nedvességét.

Az újrafedési munkálatok 1998 nyarától 2001 nyaráig tartottak. Mivel a teljes tetőszerkezetet újjáépítették, az emeleti termek mennyezete is lebontásra került. Ez tette sürgőssé az emeleti termek falkutatását a munkálatok megkezdésének idején. A földszinti rész kutatására jóval később, 2003 őszén került sor.

A kutatás fő célja hogy felhívja a figyelmet az esetleges műrészletekre (falfestmény, kőfaragvány) és feltérképezze, rögzítse a lebontásra ítélt vagy pusztuló falfelületek díszítéseit. Az épület téglafalainak és vakolatfelületeinek emeleti részei az újrafedés óta eltelt évek alatt teljesen kiszáradtak. A földszinti helyiségek kiszáradása egy lassúbb folyamat, de itt is lényeges javulás tapasztalható.

A régészeti feltárás részletei itt olvashatók.