Beszámoló – Támogató csoportok

Közeledik az év végi visszatekintés, számadás ideje a marosvásárhelyi támogató csoportok számára is. A függők csoportja csütörtökönként 6 órától fogadja azokat, akik részt vettek a hosszú vagy a 12 napos tarápián, de azokat is, akik még nem határozták el erre magukat vagy egyéni segítséggel próbálnak gyógyulni és rájöttek, hogy szükségük van egy helyre, ahol megértik és támogatják őket. A hozzátartozók – házastársak, gyermekek, édesanyák vagy édesapák – szerdánként 4 órakor találkoznak, megosztani a terheiket, erőt meríteni, bátorítani és tanulni egymástól.

Mindkét csoport gazdag évre tekinthet vissza. Volt részük kirándulásokban, más csoportok meglátogatásában és vendégfogadásban, ünneplésekben és sok egyébben, de igazán gazdaggá azok a láthatatlan és megfoghattalan lelki történések tették a résztvevőket, amelyek által megerősödtek és elkezdett változni az életük. A legszebben ők maguk vallanak erről az alábbiakban:

Függők csoportja:

„Mintha egy családba térnék haza. Alig várom, hogy jöjjek. Első perctől, hogy kijöttem a rehabról, járok. Lelkileg feltöltődöm.”

„Történt egy fordulópont egy alkalommal itt a csoportban, amit nem tudok megmagyarázni magamnak, de azóta várom a csütörtöki alkalmakat, hogy csoportba tudjak jönni.”

„Úgy élem meg ezt a csoportot, mint egy család, itt első perctől megértésre és szeretetre leltem. Mindenki tiszteli a másik véleményét.”

„Tetszik, hogy nyíltan beszélünk a problémáinkról.”

„Őszintén tudok beszélni a gondjaimról, mert megértő fülekre találok. A csoporttársak örömének én is tudok örvendeni.”

„Félve jöttem ide, de aztán lassan feloldódtam. Nekem sokat jelent a csoport, ezután is fogok járni.”

„Érdekes a mások hozzáállását látni, élettörténetét meghallgatni. Jó megtapasztalni a többiek fejlődését. Szeretek ide járni, mindig várom a csütörtököt.”

Hozzátartozók csoportja:

„Én itt tudok kiteljesedni. Mind hasonló gondokkal küszködünk, mindenki érti, hogy miről beszélek. Szeretjük és támogatjuk egymást.”

„Itt találok megértésre, erőre bátorításra. Erőt kapok a mindennapokhoz és a tovább lépéshez egy-egy helyzetből.”

„A csoport nekem lelki támasz. Mikor idekerültem, nagyon magam alatt voltam. Itt jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, más is hasonlókkal küszködik vagy még nehezebb helyzetben van, mint én. Itt nyíltan beszélhetünk, nem kell szégyelljük, hogy miben vagyunk.”

„Itt van tere az őszinteségnek, semmi nem megbotránkoztató. Nem kell játszmázni, nem érdemes, önmagunk lehetünk és ez felszabadító.”

„Sokszor szorongva jöttem, de mindig sok kellemes meglepetés ért, sokat kaptam a többiektől.”

„Mindig sok erőt adnak a találkozások, a beszélgetések. Valaki más elmondja az észrevételét, és anélkül, hogy tudná, a válasza megoldást jelent az én problémámra. Felszabadító, hogy itt őszintén lehet beszélni és megértésre lehet találni. És a rendhagyó alkalmak, a kreatív dolgok felráznak, arra késztetnek, hogy befelé, önmagamra figyeljek, ami felszabadító. Éppen erre nem jut időm a nagy mindennapi pörgésben.”

„Én általában akkor tudom „rendbe szedni” magam, ha egyedül vagyok. De itt megtapasztaltam, hogy az őszinteség őszinteségre késztet, és mindig jön egy-egy olyan segítő információ, ami egyedül nem jutott volna eszembe, és ami előre visz.”