Beszámoló – Öregfiú Találkozó

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.” – ezzel a Závada Péter idézettel hirdettük a november 7-9. közötti öregfiú találkozót. Az ősz épp bokáig, a jókedv, az öröm és a hála viszont az égig ért azon a hétvégén. 36 öregfiú látogatott vissza az otthonba és lépett be újra az otthon megszokott napirendjébe a terápiázó lakók mellé. Közösen vettek részt a terápiás programban, ahol őszintén beszámoltak múltról, jelenről, kihívásokról és bátorították, lelkesítették szabadulni vágyó sorstársaikat. De valljanak az élményeikről inkább ők maguk:

Majd 1 éve vagyok szabad a szerektől. Svájcból érkeztem és izgatottan a találkozra, ami minden várakozásomat felülmúlta. Nekem ez volt az első ittlétem mint igazi öregfiú. Az előző találkozón még mint lakó és konyhás vettem részt.

Nagyon jó volt sokakat viszontlátni a mi csoportunkból is és látni, hogy jól vannak és boldogulnak az életben. Ugyanakkor nagyon nagy intő jel nekem, hogy vannak olyanok is, akik sajnos visszaestek és nincsenek jól. Tanulni próbálok belőle, és azt üzenem nekik, hogy van kiút!

Boldog vagyok, hogy ide tartozhatok. Büszke vagyok magamra és magabiztosan tekintek a jövőbe. El is mondtam ezt a szombat reggeli megosztáson, így akartam kifejezni a hálámat a csoport felé. Most már elég erősnek érzem magam, hogy támogatásommal segítsem a terápián résztvevő új lakókat. Fontosnak éreztem nekik elmondani a kint szerzett tapasztalataimat. Így megyek tovább az utamon.

Viszlát tavasszal újra!

Pintér László, öregfiú

Örömmel tölt el, hogy többszörös visszaesés után sikerült négy és fél év tisztán maradással úgy részt vennem az öregfiú találkozón, hogy nem lakóként vagyok az otthonban. Továbbra is elfogadást, megértést, együttérzést, és tiszteletet éreztem a munkatársak, a jelenlegi lakók és a sorstársaim részéről is.

A találkozó alatt tudatosult bennem, hogy a magmaradásom érdekében igenis szükséges számomra a továbbiakban is úgy a csoportba járás, mint az utógondozói és egyéb közös tevékenységekben való részvétel. És igenis szükségem van arra, hogy közel engedjem magamhoz annak a félelmét, hogy visszaeshetek, ha nem foglalkozom tudatosan a függőségemmel.

Mecsenero Viktor, öregfiú