Beszámoló az Országos Találkozóról

Alább Kozma Ferenc, az április 22-24. között Bölönben megszervezett Országos Találkozó főszervezőjének beszámolóját olvashatják az eseményről.

A rendvezvényen összesen ötvennyolcan vettünk részt, ebből négyen munkatársi minőségben. A találkozó A változás útján címet kapta, amely során főként az érzéseink kezeléséről beszéltünk. A témában való elmélyülést az előadások és kiscsoportos beszélgetések segítették.

A rendezvényen többnyire Kovászna, Harghita és Brassó megyei résztvevők képviseltették magukat. A találkozó szakmai és spirituális programjai nagyon szépen kiegészítették egymást. A csoportokban izgalmas beszélgetésekre nyílt lehetőség. Több önkéntes bevetésére is sor került, akik mindvégig derekasan helyt álltak. Mindenki igyekezett felnőni a találkozók megszokott szintjére. Kevés időeltolódás volt, a munkatársak és az önkéntesek nagyon rugalmasok voltak, mindvégig összhangban dolgoztunk.

Hálával tartozunk a magyarózdi fiúknak, akik aktívan részt vettek a helyszíni munkálatokban, a terem átszervezésében, az ételek felszolgálásában, a takarításban. Az áhítatokra és az előadásokra Bartha Attila bölöni lelkész külön meghívottakat szólított meg, amelyeket kiscsoportos beszélgetések követtek. A szombati szabadidő-program a környező településeken folytatódott, történelmi helyszíneket felkeresve: a miklósvári Kálnoki-kastély és a nagyajtai unitárius vártemplom. Mindkét helyszínen színvonalas idegenvezetést kaptunk.

Koródi Emese-Tünde, a találkozó egyik résztvevője a következő gondolatokat osztotta meg a rendezvénnyel kapcsolatban:

„A legszebb, legmeghittebb az volt, ahogy ezt a rendezvényt körbe ölelték Isten biztonságot nyújtó karjai. A reggeli és az esti áhítat keretbe foglalta a nap eseményeit: az előadásokat, a kiscsoportos beszélgetéseket, szabadprogramos kirándulást. A reggeli áhítat felkészítette és elindította a néha hitben bizonytalan lelkünket egy belső utazásra, a tékozló fiú története által. Az esti áhítatban zaklatott lelkünk megpihenhetett Isten ölében úgy, hogy éreztük bármelyik fiútestvér szerepében töltöttük el a szombatot, bármelyikkel is azonosultunk, feltétel nélkül szeretve vagyunk, jó helyen járunk, terheinket bátran átadhatjuk mennyei Atyánknak.”