Párok, családok, emberi kapcsolatok: pár- és családterápiás módszer a szenvedélybetegek kezelésében, ellátásában

http://atjarok.hu
ÁTJÁRÓK (ARCADE)
2022-1-HU01-KA210-ADU-000083157

Párok, családok, emberi kapcsolatok: pár- és családterápiás módszer a szenvedélybetegek kezelésében, ellátásában (tapasztalatok megosztása, jó gyakorlatok összegzése)

Összefoglaló

A fenti szakmai anyagot a Bonus Pastor Alapítvány állította össze eddigi szakmai tapasztalatai alapján. Az anyag kivonata román nyelven is olvasható, de a teljes dokumentum a projekt munkanyelvén, azaz magyarul készült.

Jelen szakmai anyagban a Bonus Pastor Alapítvány (BPA) szenvedélybetegek és hozzátartozóik körében végzett munkáját tekintjük át a családdal való foglalkozásra fókuszálva. Azokat a területeket emeljük ki, melyek lehetővé teszik és alkalmazzák a családterápiás megközelítést. A két kulcsszó, ami köré a bemutató épül, a szenvedélybetegség és a családi megközelítés.

Célja a tapasztalatok megosztása, valamint jó, hasznos gyakorlatok átadása más segítő területeken dolgozó szakemberek számára. Természetesen ezzel nem azt állítjuk, hogy a szenvedélybetegekkel nem feltétlenül szükséges, hogy szakképzett segítők – addiktológusok illetve családterapeuták foglalkozzanak, hanem inkább azt, hogy az integrativitás szemléletében jó, ha tudjuk és értjük, hogy mi történik ezen a területen.

A dolgozat első részében áttekintjük a család fogalmával kapcsolatos definíciókat, a családi életciklusokat, a családi rendszer működését és feladatait ill. a szenvedélybeteg családi kapcsolatait, a második részben pedig rátérünk az alkalmazott terápiás módszerek, eszközök és jó gyakorlatok ismertetésére.

Egyszemélyes szenvedélybetegség igazából nem létezik, minden szenvedélybeteg minimum másik négy ember életét befolyásolja a családban, a baráti és munkahelyi kapcsolataiban. A családdal, a szűkebb-tágabb környezettel történő segítő munka ezért elengedhetetlen a szenvedélybetegség kezelésében. A családi dinamika megértéséhez tisztában kell lennünk a család fogalmával. A családot meghatározó kultúra és hitrendszer változása egy dinamikus család-definíciót von maga után, ezért a családkonzultációs megközelítés képviselői (SAMHSA/CHAT Treatment Improvement Protocols) olyan kategóriákat alkottak, melyek elég tágan értelmezik a családot. Meghatározásuk szerint megkülönböztethetünk hagyományos családot, nagycsaládot és választott családot, aszerint pedig, hogy kik élnek együtt egy háztartásban, a nukleáris családot és a nagycsaládot.

A családban minden életciklus új kihívást, új feladatokat jelent. Ilyen életciklusok az udvarlás, a házasság, korai szakasza, a gyermek születése, a házasság középső szakaszainak problémái, a felnőtt gyermekek elköltözése, a nyugdíjas kor, stb. Minden ciklus új működési mód kialakítását teszi szükségessé, amely kritikus időszak lehet egy család életében, krízist okoz. Az életciklus-váltás időszakában megjelenő tünetek időszakosak is lehetnek, de ha a család nem tudja ezeket megoldani, nem képes rugalmasan meghozni a szükséges változásokat, a krízis állandósulhat, és egy vagy több
családtag súlyos tüneteihez vezethet.

A család egyik fontos feladata, hogy biztonságot nyújtson a tagjai számára. A család működésében jelenlevő kapcsolati minták, írott vagy íratlan szabályok gyakran korábbi generációk átörökített hiedelmeit, öntudatlanul továbbadott viselkedési mintáit jeleníti meg. A transzgenerációs örökséget vizsgáló kutatások arra is kiterjednek, hogy az átélt traumák hogyan érintik a következő nemzedéket, hogyan örökítődnek át az áldozatszerepek és a trauma nyomán kialakult nevelési elvek, értékek, megküzdési minták, holott a fiatalabb nemzedék nem volt közvetlenül kitéve ezeknek a hatásoknak. A transzgenerációs örökség feltérképezése fontos része a családokkal, a párokkal való munkának, hiszen gyakran itt találjuk meg a család patológiás működésének a gyökereit. Azok a családok működnek egészségesen, amelyeknek sikerül a biztonságot megteremteni a családtagok számára. A nem egészségesen működő családban ezzel szemben sérül a biztonság, a bizalom. Kielégítetlenek maradnak a felnövekvő gyermekek érzelmi, de gyakran a fizikai szükségletei is, és felnőttként is nehezen tudnak megbirkózni az élet kihívásaival. Képtelenek egészséges kapcsolatok kialakítására, önértékelési problémákkal küzdenek, és a mindennapok problémáiban gyakran megjelenik vagy „átörökítődik” a függőség, mint megküzdési stratégia. A függőség jelenléte fenntartja a diszfunkcionális rendszert, és a diszfunkcionális családi rendszer visszahatva, fenntartja a függőséget.

Mint már említettük, a függőség az egész családot érintő, a családi interakciókat, kapcsolatokat, működést befolyásoló betegség. A hosszantartó addiktív viselkedés jelenléte következtében a családtagokban kivétel nélkül minden esetben kialakul a társfüggőség, amely ugyanúgy bio-, pszicho- és szociális tüneteket mutat, mint maga a szerfüggőség. A társfüggőség tehát olyan szimbiotikus összefonódás, amelyben a partner problémája különleges szerepet játszik az összetartozásban, de indokolja is a kodependens személy gondoskodó- kontrolláló szerepét. Amennyiben az egyik fél származási családjában jelen volt a függőség valamilyen formája, az már korai életkorban a társfüggő működésre szocializálta őt, amint azt A.M. és M.K. példája bizonyítja.

A komplex traumákkal való szembesülés és a felnőtt életre való kihatásaik felismerése nyomán keletkezett haraggal, veszteségekkel, az alacsony önértékeléssel, a kialakult viselkedési mintázatokkal való munkának kulcsfontosságú szerepe van a terápiás üléseken. Ezért a Bonus Pastor Alapítvány gyakorlatában különleges figyelmet fordít a származási családdal való munkára mind a 12 napos terápián, mind a hosszú távú terápián. A dolgozat második részében bemutatjuk a családközpontú megközelítés módszertanát és általunk használt terápiás eszközeit, kitérve a saját tapasztalatainkra.

A terápiás programjaink ambulánsan (egyéni, pár- és családterápia), illetve bentlakásos rendszerben zajlanak (12 napos terápiás program illetve a hosszúterápiás program). A Terápiás Otthon lakói gyakorlatilag egy családi felépítményt idéző rendszerben élnek, ahol a felépülést és az egyéni felelősség visszanyerését a kapcsolati tényezők segítik elő a csoportdinamikai folyamatok révén. Ezeknek fontos eleme a származási család működésének feltárása, a kapcsolati mintázatok feltérképezése, a kapott sebekkel, sérülésekkel való szembenézés, a veszteségek elgyászolása, elengedése. A folyamat egy része a csoportterápiás üléseken valósul meg. A reggeli találkozókon hozott életút-megosztás periódusokra osztva, részletes feldolgozásban történik. Ezek a megosztások gyakran nagyon erős érzelmeket váltanak ki. A terápiás csoport támogató, befogadó jelenléte, az empatikus reflexiók segítenek a gyógyulás folyamatában.

A származási családdal való munka másik része az egyéni terápiás üléseken történik. Az esettanulmányok mentén olyan módszereket mutattunk be, amelyekkel egyéni vagy pár- illetve családterápiás keretekben dolgozunk. Ilyenek például a hosszúterápiás folyamaton belül zajló egyéni terápiák keretén belül használt életút feltárás és feldolgozás (harag, gyász, veszteség, elakadás, titkok és traumák feldolgozása stb.). Egy másik tapasztalatmegosztás az ambulánsan zajló pár- vagy családterápiás keretben történő eszközhasználat bemutatása (időfonal, családfa, elvarázsolt családrajz, családszobor, Dixit kárták használata, szexuális gyurmaszobor, kapcsolati rajz, a négylábú asztal mint kapcsolati metafora, erőforrások feltérképezése, érzelmek nyílt közlése, direkt kommunikáció stb.). Fontosnak tartottuk egy krízisintervenció leírását, a szupportív, illetve feltáró megközelítések, valamint a megoldásközpontú módszer bemutatását is. Ezen megközelítéseket – akár ülésenként váltakozva használjuk az esetvezetés során.

A megoldásközpontú terápia egyik eszköze az ötlépéses kezelési modell sokproblémás függő családoknál (– lásd a Segédanyagot). A lépések a következők: a probléma felismerése, a célok meghatározása, megoldásközpontúság, azaz a változásról való beszéd, intervenciók végrehajtása, majd a haladás biztosítása.

Egy másik megoldásközpontú eszköz Steve de Shazer csodatevő kérdése, amely a kivételre összpontosít: amikor a páciens azt mondja, hogy „mindig depressziós”, akkor arra figyelünk, amikor nem az, azaz a kivételre. Az ötlépéses kezelési modell alkalmazását és eszközeit a Segédanyag tartalmazza.

Tapasztalatainkat és a jó gyakorlatokat a legjobb szándék által vezérelve gyűjtöttük itt egybe. Ingmar Bergman A legjobb szándékok (Európa könyvkiadó, Budapest, 2012) című önéletrajzi könyve gondolatát parafrazálva (– amelynek művészi eszközökkel történő kifejezésmódja felér egy feltáró terápiával) nyugodtan elmondhatjuk, hogy mindannyiunkat: szüleinket, mi magunkat mint szülőket/szakembereket, de egész társadalmunkat a legjobb szándék vezérel az értelmes és hasznos életre és a jó tapasztalatok/jó gyakorlatok átadására, ezek azonban valahogy nem mindig érnek célba. Ez az életünk alaphelyzete, a segítő szakma fókusza. A jó szándékot és a célba érés reményét azonban soha ne adjuk fel!