Volt lakók találkozója, 2014. május 9-11.

oregfiu_2014_majus

A meghittség, őszinteség jellemezte az Öregfiú találkozót. A szokásos helyen, Ózdon, a Rehabban talákozott a 20 személy. Hétvégén május 9.-e és 11.-e között történt az esemény.

Láttam embereket háborúba menni, bajnokságot, díjakat nyerni, de ritkaságszámba megy, hogy 20 férfi azért találkozzon, hogy magáról beszéljen.

Nem vettek, vagy adtak el portékát, sem anyagi javadalmazás nem történt.

“Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt” (Ap. csel. 2:44).

Ez történt a terápiás otthonban: önzetlenül osztották meg egymással a mindennapok nehézségeit, gyakran sanyarúságát. A józanság örömét, sőt, érdemét.

Kevés igei rész hangzott el, kevesen is jöttek el, de a szombat délelőtti 3 órás reggeli megosztások bizonyságtétellé váltak, a marcona, néhol fáradt arcok mosolyba görbülései jelezték: kiegyensúlyozottan, szellemileg egészségesen működni csak a többiekkel való kapcsolatban tudnak.

Kevés megértés van a külső világ élőinél abban, hogy az ellenség megsemmisítő túlereje mindnyájukban ott vann benne: láthatatlan.
Talán ezért küldték iszonyodva és ingerülten, haragudva és boldogan azt a rengeteg őrjítő szert magukba a szenvedélybetegek, vagy játszottak: hogy az izgalom felülkerekedjék, a drog elfojtsa a belülről izzó, borzalmas fájdalmat.
Ezt a láthatatlant tették szóvá a jelenlévők.

Szavaikkal foglalták össze, mely érzéseik játszották el a tüzoltók, melyek az orvosok, az ápolók, az újjáépítők szerepét, miként lett öröm az újratervezés, milyen nehézségek vannak, kik azok a segítők (képességek, kompetenciák), akik vezetik ezt az egész társaságot.

Megértették, hogy ebben a bajban karok, kezek, lábak, nem létezhetnek külön-külön, a belső utakon járást is csak az értheti meg, aki hasonló cipőben lépeget.
Így lett az elszigeteltségből közösség, az önzésből együttérzés, a képtelenségből lehetőség, a megfelelni-vágyásból segítő-készség.

Ennek menetét osztotta meg 10 öregfiú, 10 lakónak, kik – utóbbiak – kapaszkodót kaptak abban, hogy lehet, van értelme a (belső) térkép-készítésnek.
Együtt örömmel megy.

Volt egy érdekes momentuma is a találkozónak.
Az egyik ex- lakó, aki visszaesett és nem hozta meg a tűzoltás döntését, Vásárhelyről  betelefonált, hogy most éppen ki a házban a főnök?  A főnökkel akart beszélni, hogy pénzt kérjen kölcsön tőle, mert elitta 3 havi albérlet-és rezsi-költségét.
Rövid keresgélés után az egyik benti alkoholista megállyt jelzett: karjaival körbeintett, majd felmutatott: Ő a Főnök.
Térkép nélkül nehéz eligazodni annak, aki révbe akar jutni, Nélküle.


Posted by Péter Borzási on jún 12, 2013 under beszámolók, hírek