Üdítő megalázkodás

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttelés alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ésaiás 57,15)

Isten magasztos és szentséges: erről szól a karácsony. Isten Fia elhagyta a mennyet, a magas és szentséges helyet, és eljött ebbe a világba. Anyja, egy egyszerű júdai lány, nem egy befolyásos férfinak volt jegyese, aki elrendezhette volna, hogy a népszámlálással járó kellemetlenségeket (hosszú, fárasztó utazás, szálláshiány, stb) elkerüljék. Amikor megszületett, az őt kereső keleti bölcsek nem Heródes királyi palotájában, a „lehető legmagasabb” helyen találtak rá. A „szentséges hely”, a jeruzsálemi templom szakembereit sem fűtötte a próféciák beteljesedése iránti lelkesedés, hogy társultak volna Kelet bölcseihez, az újszülött királyt keresőkhöz. Sőt mi több: ami Jeruzsálemben „magasztosnak s szentségesnek” volt vélhető, mind ellenségesen viszonyult Ahhoz, Akinek mennyei lakóhelye dicsőségét kellett volna visszatükrözze. Jézus nem azért jött, hogy ennek a világnak biztonságát és kényelmét élvezze. A mennynek magasztossága és szentséges volta teljesen más volt.

Isten magasztossága és szentsége elválasztja Őt és Fiát a bűnösöktől. („szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél.” – Zsid 7,26) Az ő szeretete miatt viszont Isten nem tűrte tovább ezt az elkülönülést. Igazából Ő volt az első „megtört szívű”: neki fájt először a közte és közöttünk, bűnösök közötti távolság. Karácsony és minden, ami utána következett azt üzeni: Isten Jézusban emberré lett, hogy véget vessen a közte, a szent Isten és a bűnös ember közötti elkülönülésnek.

Jézus azért jött, hogy Isten magasztos és szent voltának igazi értelmét kijelentse azáltal, hogy együtt lakozott a megtört szívűekkel: bűnösökkel, kivetettekkel, lenézettekkel. Emiatt ellenségei meg is vádolták azzal, hogy ő maga „falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” (Mt 11,19) Megalázta magát: emberré lett, bűnösök barátjává lett. Ezzel ezt közvetítette a körülötte levőknek: „Nem szükséges magad szentségét és tisztaságát bizonygatnod ahhoz, hogy Isten elfogadjon. Jöhetsz úgy, amint vagy. Ha szíved összetört amiatt, hogy a bűnöd elválaszt Istentől, akkor halld: én azért jöttem, hogy elválasszalak a bűntől és visszavezesselek Istenhez, és megajándékozzalak azzal a méltósággal, hogy az Ő gyermeke lehetsz.”

Jézus testté lett, hogy minden megaláztatásának, szenvedésének csúcsa, a kereszt találkozási helye legyen a felséges és szent Istennek és az elesett embernek, akkor és ma egyaránt. Ott üdül fel azoknak lelke, akiket elnyom, megszomorít és lesújt saját bűnük és minden ellenséges körülmény.

Isten arra hív, hogy ebben az elesett világban Krisztus hozzánk alázkodó szentségéről és szeretetéről tanúskodjunk, szóval, életvitelünkkel és szolgálatunkkal azok felé, akik megtört szívűek és megalázottak. Krisztus önkéntes megalázkodásának ereje tegyen képesekké hivatásunk betöltésére!

Adorján Kálmán lp.


Posted by on feb 20, 2013 under áhítat