Bemutató Tusványoson

Tusvanyos 2013 (1)Bonus Pastor bemutató a Keskeny Út Sátorban, Tusványoson.

1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” 7A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” 8Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” 9És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. (János evangéliuma 5. rész)

„Majdnem harmincnyolc éves voltam, amikor öt nap kínszenvedés után, reménytelenül és életuntan hagytam el, nem tudom hányadszorra, a korházi osztályt. Én akkor döntöttem, többé soha korházba…” – kezdtem el mondókámat, az áhítatot és a bemutatkozást követően.

„Öt nap vajúdás, vonaglás, könyörgés, szorongás, álmatlanság, látomások közepette érkezett el hozzám is a Megváltó, egy katolikus plébános személyében.” Hihetetlen hasonlósággal hangzottak el a kérdések akkoriban is: „Akarsz-e gyógyulni? Igen, de hogyan? Nem vagyok képes rá és némán folytak le könnyeim.” A válasz nem jött azonnal. Meggyóntam, és kiutaltak az ötödik napon. Szó szerint az utcára tettek. Minden, ami körülöttem volt és élt, élettelenné vált számomra… – fejeztem be, átadva a szót.

Tusvanyos 2013 (3)Az addigi kíváncsi, arrogáns és provokatív hallgatóság egyszerre elnémult és felfigyelt. Haton ültünk le egymás mellé. Egy hetedik társunk pedig a sátor előtt, mint egy őrangyalként jelezte, hogy „Mi” kik vagyunk, miért jöttünk és kiket keresünk. A kérdések áradatát zúdították ránk. Három „öregfiú” és néhány újonc katona „állta a sarat”. Becsülettel, őszintén, büszkeséggel, alázattal. Őszinte vallomások, igaz történetek és egyenes válaszok sorozatával folytatódott bemutatkozásunk. Vörös pólós, KGB-és fiatalok, bort, sört, pálinkát melengetve keblükön, szikrázó, sziporkázó tekintettel lesték, hogy mikor törünk meg. Ők törtek meg. A különböző tájakról összeverődött lelkes kis csapatunkat egy hihetetlen erő tartotta össze. Az Egység. Az Egység, amelyet az Együvé tartozás, a Szeretet és nem utolsó sorban a HIT tartott össze. Csodálatos volt érezni, hogy mindnyájan hasonlóképpen érzünk, élünk, gondolkozunk. Büszkék voltunk egymásra, úgy ahogy büszkék arra az alapítványra is munkatársaival együttvéve, amely megmutatta a helyes irányt. Ahányszor csak tehettük, méltatva hangoztattuk a mindenki számára lehetséges kiutat. Egy nemes ügy hírnökeivé váltunk egyszerre, eltökélten szolgálva Istennek és embertársainknak egyaránt, hirdetve egyöntetűen a szabadulás édes és megfizethetetlen ízét. Köszönjük a lehetőséget. Viszlát jövőre!


Posted by Péter Borzási on aug 01, 2013 under beszámolók