Túlélőtábor. 2016. 06. 13-16, Torockó

Június 13-án reggel a Terápiás Otthon lakói sietve végezték el az utolsó előkészületeket, mielőtt elindultak volna a már nagyon várt 4 napos túlélőtáborba. Az újonnan vásárolt kisbusz (egy 1989-es Mercedes) hátsó része tele volt pakolva csomagokkal: élelmiszerekkel, sátrakkal, edényekkel, hálózsákokkal és egyéb táborozáshoz szükséges eszközökkel. Egy órakor sikerült elindulni. 7-en a kisbusszal mentek, hárman pedig személygépkocsival követték őket.

13718153_1208290015882593_1858333313_o

Ez a tábor nagyon fontos a lakóknak. Jó lehetőség számukra, hogy kimozduljanak a Terápiás Otthonból, mégis terápiás közösségben vannak; megtapasztalhatják a természet szépségét a józanság tisztaságával (egyesek először tapasztalnak ehhez hasonlót!); végül lehetőség arra, hogy a Székelykő megmászásával próbára tegyék magukat fizikailag és mint csapat. Ugyanakkor a munkatársak számára is fontos ez az időszak, mert megfigyelhetik, hogyan is viselkednek a lakók önállóan és csoportban az ehhez hasonló helyzetekben, a Terápiás Otthonon kívül. Ez a megfigyelési idő lehetővé teszi a személyzet számára, hogy helyes visszajelzéseket nyújtson a csoportnak.

Már második éve lehetőségünk van egy helyi vendégfogadó magánterületén táborozni. A tulajdonos nagylelkűen felajánlotta a Bonus Pastor részére a táborozóhelyet, még fizetni sem kell érte. A négy ott töltött négy nap alatt lehetőségünk volt megmászni a Székelykőt, ellátogatni a torockószentgyörgyi vár romjaihoz; egy imasétát is végeztünk a lakókkal, az esős idő alatt közösen játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk a tábortűz körül, majd egy közeli városban strandoltunk hazafele menet
13711700_1208290145882580_1315969485_o

A lakók sokat segítettek a tábori munkában: tüzifát gyüjtőttek, segítettek a sátrak felállításában, főztek, takarítottak, stb. A negyedik napra mindenki elfáradt, viszont egyikük sem akarta, hogy vége legyen a tábornak. Még kérdezték is, hogy nem tudnánk-e többet ülni, de a terv szerint haza kellett hogy menjünk. (Fontos része a terápiának, hogy végigvidd a tervet úgy, ahogy az meg van szabva).

Élményeiket így fogalmazták meg:

„Nem tudtam, hogy megtapasztalhatom a természetet ilyen módon. Vettem már részt táborokban, töltöttem már el időt kempingezéssel, de soha nem tapasztaltam ezeket az élményeket józanul, mint ahogyan most teszem…” – S.

13639668_1208290389215889_1869033343_o

„Tanultam magamról valamit. Nem voltam biztos benne, hogy sikeresen meg tudom mászni a Székelykőt, de megtettem, és a lábam is megfelelően bírta a mászást.” – I. (Volt egy súlyos balesete pár évvel ezelőtt, sok műtétet és orvosi beavatkozást igényelt. Most egy rúddal és csavarokkal van összefogva a lába. Mindig egy kicsivel többet erőltette magát és sokkal jobban haladt, mint gondolta volna. Rájött, hogy gondolatban ő állított saját magának fizikai korlátokat.)

Hálásak vagyunk mindenért, ami lehetővé tette ezt a táborozást: a felajánlott táborhelyért,  a munkatársakért, az esőért, mely „fogva tartott” a táborban, így el tudtuk végezni az imasétát, majd később a jó időért, mert megengedte, hogy hegyet másszunk. Isten megáldott bennünket minden lépésünknél. Most arra kérünk, hogy velünk együtt nézz Őrá, aki elhozza a végső gyógyulást Jézus Krisztus keresztjén át, és a Szentlélek munkáját a lakók számára. Imádkozzunk azért hogy a túlélőtábor élménye messze meghaladja a puszta fizikai kihívást és érzelmi élvezetet, és legyen hatással ezeknek a férfiaknak a szívére és életére.

Kyle Ferguson (birtokmenedzser, az önkéntes csapatok koordinátora)


Posted by Kyle Ferguson on Júl 15, 2016 under Uncategorized @hu