Kiút a szenvedélybetegségből

(írta: Pál Piroska, megjelent: Központ – Maros Megyei Hetilap, 2013. május 30. – link)

bi

A Bonus Pastor Alapítvány a segíteni akarás története. A ’90-es évek közepén indult a kezdeményezés egy csapat elszánt fiatallal, és lassan nőtte ki magát azzá az alapítvánnyá, amilyennek most látjuk. Az intézmény „szíve” a Maros megyei Magyarózd, ahol a terápiás foglalkozásokat tartják. Holnap ér véget az a 12 napos rövid programjuk, ahová olyan személyek jelentkezését várták, akik változtatni szeretnének alkohol-, drog-, nikotin-, játék- vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon. A tavalyihoz képest idén tovább nőtt az érdeklődés a terápia iránt.

bonusA jelentkezés feltételei közé tartozik a személy saját problémájának alapfokú fel- és beismerése, valamint motiváltság a változásra, ugyanakkor mindennemű alkoholfogyasztástól, egyéb szertől és tevékenységtől való tartózkodás a tábor ideje alatt, illetve minden programon való jelenlét. A részvételi díj 600 lej fejenként.

„Az idei rövid terápiás programunkon 14 páciensünk van – 12 férfi és két nő –, közülük 12 alkoholfüggő, amelyből egy személy játékfüggő is, és két hozzátartozó is részt vesz a terápián. Hozzá kell tennem, hogy nagyon szerencsés helyzet, ha családtag is jelen van a kezelésen, mert így esélyt adnak az együtt javulásnak, sokat beszélgetnek önmagukról, a kapcsolatukról, azokról a dolgokról, amelyeket a szenvedélybetegség okozott, illetve tett tönkre a párkapcsolatukban” – mondta el Adorjáni Éva szociális munkás, a terápia egyik vezetője.

Szakemberek segítő módszerei

A szenvedélybetegeket szakképzett személyek kezelik, a szóban forgó programban egy pszichológus, egy szociális munkás vesz részt, az áhítatokat lelkészek végzik, ugyanakkor két önkéntes is segíti a munkájukat: egy lelkész, és egy, a szenvedélybetegségét sikeresen legyőző személy.

A terápiának alkotóelemei közé kiscsoportos foglalkozások, szemináriumok, előadások tartoznak, ugyanakkor interaktívan részt vesznek orvosi, pszichológiai előadásokon, amelyeket később a csoportos foglalkozásokon megbeszélnek. „A reggelt egy bibliai történetre felfűzött gondolatébresztő áhítattal kezdjük, amelyet végigkövetve különböző problémákat érintünk, zömük a szenvedélybetegség témaköréhez tartozik. Fontos, hogy nemcsak tudatosítjuk pácienseinkben a betegséget, hanem a megoldást is együtt keressük. A terápia elengedhetetlen része az egyéni beszélgetés, amelyet legalább két alkalommal megejtünk, mindenikükkel külön-külön” – fejtette ki Adorjáni Éva.

Mire is elég 12 nap?

Szkeptikusak lehetünk, hisz feltehetjük a kérdést, hogy nem egészen két hét mire is elegendő, lehet-e felmutatni valamiféle eredményt ilyen rövid idő után. „Azt kell mondanom, hogy igen. A csoporttal rácsodálkoztunk, hogy milyen sok minden történt már az első hét nap alatt. Nagyon sokuk önmagára talált, önismeretre tett szert, többen meglátták problémájuk gyökerét, és a megoldásokat is sikeresen keresik és találják, sőt, lépkedni is kezdenek a gyógyulás felé.  Úgy gondolom, ha nem is old meg „mindent” ez a 12 nap, kétségtelenül egy jó alap, egy kiindulópont a beteg számára” – fejtette ki.

Elmondta azt is, hogy a pácienseik, akik a rövid terápiára jelentkeznek, azért teszik, mert valamilyen okból kifolyólag nem áll módjukban a hosszú terápián részt venni, de a magyarózdi otthonban egy épületben vannak a hosszútávú terápián lévő személyekkel, és sokan rádöbbennek az ott töltött majdnem két hét alatt, hogy szükségük van mélyebb változásra, több kezelésre.


Posted by Péter Borzási on máj 30, 2013 under média