Áldott Ünnepeket és Boldog Új Évet – 2014

Egy szabadult szenvedélybeteg egyszer így fogalmazott: „Az elején nem is igazán akartam megszabadulni, szívemben nem is volt őszinte vágy a változásra.” Ez egy elég megrázó vallomás, mégis meg kell vallanom, hogy még keresztyénként is rádöbbenhetünk sokszor bennünk sincs meg a valódi és őszinte vágy a változásra. Becsületes dolog belátni, hogy sokszor felfedezem magamban, rejtett és magamnak se bevallott, Isten-nélküli vágyaim és azt is, hogy gyakran képtelen vagyok azokat feladni. Ilyenkor szükségem volt bizalmasan elbeszélgetni egy hitben érett testvérrel, mint ahogy azt a szabadult szenvedélybetegek teszik, hogy ne essenek vissza. Mindig jó emlékezni arra is, hogy Istennek az a csodálatos kegyelme mely megőrzött sokakat, hogy különböző szenvedélyek rabjává váljanak, az ugyanaz a megmentő kegyelem, mely olyan csodálatosan meg tud szabadítani a függőség rabláncaitól.
Amikor Ábrahám győztesen visszatért a harcból megszabadítva Lótot és találkozott Melkisédekkel, Sálem („Béke”) királyával (1 Móz 14, 17-18), és elfogadta tőle a kenyeret és a bort, tizedet adva neki a zsákmányból, valójában akkor alapította meg Jeruzsálemet. Jeru-Shalem azt jelenti, hogy „a béke megalapozva” és később lett Jeruzsálemként ismerve a Dávid idejében. Ironikus módon Absolon („atyám a béke”), Dávid fia, ugyanabban a völgyben emlékoszlopot állíttatott föl magánaLevente Horvathk (2Sám 18:18), Ábrahámtól eltérően, aki – noha minden ember áldásforrása lesz később – alázattal fogadta el Melkisédektől az kenyeret és bort, és utána minden dicsőséget csak Istennek adott. Nem csoda, hogy Absolom olyan hamar megfosztva megaláztatott, ettől a békességtől is elesve.

Mi maradjunk meg az Ő békéjében, minden dicsőséget csak Neki adva, most is, ahogy megemlékezünk az Ő földre jöveteléről – dr. Horváth Levente

(2014. december)


Posted by Péter Borzási on jan 09, 2015 under áhítat