Híreinkben egy szerény vallomást olvashatunk: Brendon Wheeler londoni barátunk alázatosan töpreng a vele készített interjúban, hogy miért is költözött Ózdra családostul. Bizony eljövetelük előtt született a negyedik fiuk, most pedig az ötödik gyerek is úton van. Egy erdélyi faluban megkapaszkodni London után nem kis kihívás, felesége mégis vidám bizonyossággal beszélt nekem a döntésükrol. Brendon szerényen tiltakozik, hogy ez a misszionáriusok áldozatos életéhez hasonlítható lehetne. Ábrahám se tudta, hogy hova megy, amikor hit által engedelmeskedett Isten hívásának. Nem tudta, hogy „misszionárus” lesz.

Az eredeti héber nyelven nem azt olvassuk, hogy Isten azt mondta volna Ábrahámnak: menj ki a te földedből és családod köréből és menj ahova küldelek téged, hanem azt hogy gyere ahova küldelek, gyere az Ígéret Földjére. Isten tehát már Kanaán földjén várta barátját, a választott nép ősatyját. Az elhívás nem elküldés, a misszió nem „küldetés”, hanem Ő csak oda hív, ahol már Ő maga vár reám. A misszió Isten rám várakozása. Nem küld, hanem Magához vár. A tanítványok elhívásánál is azt olvassuk, hogy „kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket” (Márk 3, 14), elobb tehát magához hív, hogy együtt legyek Vele, e nélkül a lábainál való csendes figyelésnél nincs kiküldés sem.

A nagy harc egy tanítvány életében, hogy ott vagyok vagy arra tartok ahova hív, ahol vár reám az Isten. Molnár Mária misszionáriusunk mondogatta, ha Isten Pitilu szigetén akar látni a kannibálok közt, mert ő ott vár éppen és én Budapesten vagyok, akkor jaj nekem, nem számíthatok arra, hogy velem legyen. De ez nem kényszer. Táréh, az Ábrahám apja elindult Kanaán felé, de megtorpant feleúton. Isten nem erőltette. De szólt a fiának, Ábrahámnak: ahol apád feladta, ott folytasd te. Mikor Táréh 145 éves, Ábrahám elhagyja és magával viszi unokaöccsét, Lótot is. Másik fia, Hárán már halott és a hátralévo 6o év alatt nem látja őket többé.

Akkor ki formálta Ábrahám hitét, mikor körülötte mindenki bálványimádásba süllyedt?

Ha utána számítunk, Noé akkor hal meg, amikor Ábrahám már 58 éves. Valószínű nemcsak Táréh istenkeresése, hanem Noé hite is hatott Ábrahámra. A héber csak mássalhangzókat használ, ezeket a betűket a héberben a számok megjelölésére is használták, a Noé nevében a mássalhangzók 5o és 8 számot jelentenek, az 58-at jelent összesen. Noé meghal, mikor Ábrahám 58 éves, meghalhat, de egy új Noé van születőben! Meghal Istennek egy nagy embere, hogy megszülessen egy még nagyobb. Elmegy Istennek egy tanúja, Isten újat támaszt, hogy a világ ne maradjon tanúk nélkül. Noé meghal, amikor Ábrahám Noé lett, a hit és igazság hirdetője, mint nagy elődje. Isten soha nem marad tanúk nélkül a földön, minden nemzedék újabb Ábrahámokat nyer. Egy tanítvány sem kell féljen a haláltól, ne aggódj, hogy ki fogja folytatni a munkádat, szolgálatodat itt a földön.

Ábrahám áldás lesz, mikor Isten megáldja. Nem csak áldott, áldás is, ami azt jelenti, hogy mások számára lesz áldás és lehet, hogy sokszor aki áldás az nincs is ennek tudatában. „Ne tudja a te bal kezed, mit tesz a jobb.”- mondja Jézus, legyünk mi is áldássá ott ahova hív és vár minket az Úr.